LIBERTÁRIUSOK: érdemekre épülő hierarchia vagy civilizációs összeomlás!

Az alábbiakban Ecsenyi Áron (filozófus, az LP Stratégiai Alelnöke és Tiszteletbeli Elnöke) írását közöljük.

Hogyan pusztítja el a civilizációnkat a demokrácia?

A cím hallatán bizonyára egyeseknek az az első benyomása, hogy itt valami nyugat-halál nyafi, gonosz imperialisták, chomsky-kattanás jön, és a szerző titkon valamilyen autoriter kormányzás híve. Nem, megnyugtatok mindenkit, a szerző a privát tulajdonban lévő, kis önkormányzati rendszer híve, aminek Andorra, Hongkong vagy Szingapúr a legközelítőbb példája – de ez részletkérdés is. A téma nem erről fog szólni, hanem arról, hogy egy antropológiai zsákutca a demokrácia, ami ha ugyan nem is a homo sapiens sapiens eltűnésével, de civilizációk összeomlásával fenyeget. A 21. századra a demokrácia a legtöbb ember számára természetessé vált, ahogyan a kizárólag politikai döntések miatt elnéptelenedő vidék, széthulló családok, nemi szereptévesztések fokozódása, ingatlanpiaci lufik, csillagos égig érő infláció, vagy éppen a soha nem látott mennyiségű emberi erőforrást felemésztő, adókból fenntartott, állami szolgáltatások. Persze mindegyik jelenséghez lehet optimistán hozzáállni, hogy “ez csak egyes alkalmatlan politikusok hibája” vagy épp sztoikusként a pozitív oldalára fókuszálni: “óhh, hát ez tulajdonképpen a haladás”. Látni kell azonban, hogy mindegyik jelenség mögött megkerülhetetlen folyamat a demokrácia elvére épülő intézményrendszer, ami Benjamin Franklin amerikai alapító honatya szerint “az, amikor két farkas és egy bárány eldöntik, hogy mi legyen a vacsora”. A demokráciában az uralja a trendeket, aki képes meglovagolni az ember nyelvfejlődése kora előtt kialakuló, érzelmi agyi központokat és irányítható tömeggé szervezni őket. Ehhez az erőforrásokat magától a tömegtől veszi el, és abból is tartja fenn a tömeg egyes csoportjait kiszolgáló lobbiérdekeket és propaganda hálózatot. Olyan, mint egy rákos daganat. Macronon át Putyinig mindegyik európai vezető elit ilyen. Hazánké is. Vannak nüansznyi különbségek köztük persze, ahogyan vannak kevésbé demokratikusak is – de a lényegen nem változtat.A demokrácia eredetileg a jogi egyenlőtlenségekre adott válaszként született. Az előjogokra épülő társadalmi intézményeket sikeresen felszámolta, de mint társadalmi csoportokat képviselő eszköz fennmaradt és mára új előjogok, potyautas szolgáltatások és az egyéni felelősség leépítésének eszközévé vált. Először csak a férfi munkás osztályon belül jelentkezett, majd ahogyan a nők is szavazati jogot kaptak, úgy vált egyre femininebbé. A nők antropológiailag nem a piaci versenyre, hanem az utódnevelést biztosítandó önzésre rendezkedtek be. Lévén, hogy százezer éveken át nem tudtak a vadászatokon, majd a később jelentkező termelésben részt venni, arra kellett hagyatkozniuk, hogyan tudják manipulálni azokat, akik a javak elosztása felett előjogokkal rendelkeznek. Ma ezt a demokratikus állam testesíti meg. Az alanyi jogon járó juttatások, kvóták, társadalmi egyenlősítés ezekre tulajdonképpen mind feminista lobbi. Nem csoda, hogy a férfiak tesztoszteronszintje ebben a társadalomban 50 év alatt a felére esett vissza, és a folyamat tovább folytatódik. A demokrácia a piaci verseny helyett az újraelosztást preferálja, ami késlelteti, vagy megakadályozza a felnőtt férfiak egyéni felelősségtudatának kialakítását. A gazdasági kárai szembeötlőek. Bizony, az ingatlanpiaci lufik is az újraeloszásra vezethetőek vissza – idehaza például a CSOK. Az állami infrastruktúra ezen kívül kinyitja az árollót a vidéki és városi gazdaság között, ami a vidék elnéptelenedéséhez vezet. De az érzelmi hullámvasúton számos korábban elképzelhetetlen jelenség is mainstream-mé válik. A világsajtót uraló, belvárosi médiumok és hírességek 2020-ban szinte 100%-ban álltak bele a lezárások szorgalmazásába, az utcai viseletként előírt maszktörvényekbe, kötelező oltásokba – azzal kísérletezve, hogyan menthetik meg így a társadalmat a vírustól. Aztán a kísérletek mind zátornyra futottak, a legelvadultabb pontjai a világnak semmivel sem teljesítettek jobban a járvány elleni statisztikákban, mint azok, ahol nem csorbították az emberek szabadságát. A lezárások hatásai lassan már a feledésbe merülnek, talán csak a termékpolcokon találkozunk vele az árakban, de attól még a demokrácia töretlenül éli fénykorát. Újabb és újabb törvényeket, kvótákat, tilalmakat szavaznak meg világszerte. Srí Lankát 2022-ben egy demokratikusan megválasztott kormány vitte csődbe a műtrágya betiltásával. Norvégiában demokratikusan megválasztott kormány csuk le egy nőt 3 évre, mert a transznők biológiai különbségeire hívja fel a figyelmet. Demokratikusan megválasztott vezetők sietnek a beoltottak “védelmére”, az oltatlanok kötelező beoltatásával Ausztriában, Olaszországban és Kanadában. A demokratikusan megválasztott Scholz a téli fagyhalálra készíti fel a lakosságot, hogy a bezárt atomerőművek és elzárt orosz gáz mellett kihúzzák magukat, hogy megvédték az ukrán nemzeti szocialisták által teremtett szabadságot. A népet a vágyaiknál, de leginkább a félelmeiknél lehet manipulálni. A demokrácia pedig egy azok közötti verseny, akik ezt legjobban tudják csinálni. Lehet erre akkor jövünk rá, amikor majd évi 800 000-ről 5 milliósra nő az öngyilkosok száma, lehet akkor, amikor az utolsó megtakarításainkat éljük fel. De vagy rájövünk, vagy összeomlunk.